Gyermekek fája
prof. Dr. habil Nagy Janka Teodóra PTE-KPVK tanszékvezető, egyetemi tanár gondolatai a "Gyermekek Fájáról" a Szociális Munka Napján.
Hőgyész, 2026. 11.11.

„Azért jöttünk össze a Szociális Munka Napján, hogy elültessük itt Hőgyészen a Rózsakert Gyermekotthon kertjében a Gyermekek Fáját…
Emlékezve… és a megszületett és meg nem született gyermekek, különösen a bántalmazott, gondoskodás nélkül maradt, kiszolgáltatott gyermekek iránti tiszteletből.
Ez a fa az élet, az Oltalmazó Szeretet és az Örök Emlékezet jelképe.
Hiszünk abban, hogy gyökerei a földben hordozzák azoknak a gyermekeknek a fájdalmát és hiányát, akik bántalmazásban, család nélkül vagy meg nem születve hagyták el ezt a világot.
A ma, a Szociális Munka Napján ültetett Emlékfa szimbolikája mélyen megrázó, mégis felemelő, hiszen egyszerre hordozza a Gyászt, a Tiszteletet, a Védelmet és a Reményt. Mert a Fák a természet legszívósabb lényei: miközben a föld sötétjéből táplálkoznak, a Fény felé törnek.
A fa gyökerei a Család és a biztonságos Otthon szimbólumai, amelyekből ezek a gyermekek részben vagy teljesen kiszakadtak, vagy mindez meg sem adattatott számukra. A földbe kapaszkodó gyökérzet pedig azt a kollektív, gondoskodó szeretetet jelképezi, amelyet a társadalomnak és a közösségnek kell megadnia a család nélkül maradt kicsiknek.
A lombkorona pedig a védelem szimbóluma, amely árnyékot ad, véd a viharok, a perzselő nap és a zord időjárás ellen. Jelképezi mindazt az oltalmat, amelyre a bántalmazott és kiszolgáltatott gyermekeknek szükségük lett volna, és amelyre a jövő gyermekeinek mindennél nagyobb szüksége van.
A fa törzse a megtörtséget és az élni akarást jelképezi: ahogyan a fa kérge az idők során megsérül, hegesedik, úgy a bántalmazott gyermekek lelke is hordozza a láthatatlan sebeket. De szilárdsága azt üzeni, hogy minden trauma és a fájdalom ellenére az élet élni akar. A lélek képes a túlélésre.
Az ég felé nyújtózó ágak pedig a reményt és a jövőt szimbolizálják. Azt üzenik, hogy a legmélyebb sötétségből és kiszolgáltatottságból is van kiút a tisztaság, a szabadság és a fény felé.
Ez a fa, amelyet most elültetünk, élő emlék. A kővel ellentétben lélegzik, változik, évszakonként megújul. Azt hirdeti, hogy a gyermekek – függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttek ezen a világon, vagy milyen mostoha sors jutott nekik – soha nem lesznek elfelejtve, a közösség emlékezetében tovább élnek.
Tolna megyében van egy, a gyermekek számára a mesék gondtalan, boldog világát jelképező fa. Rácegres-puszta (Sárszentlőrinc) térségében az a híres, több száz éves Nagy Szederfa, amely Lázár Ervin író gyermekkorát kísérte és meséinek szíve-lelke volt.
Kívánom, hogy a most elültetett Gyermekek fája is érjen meg több száz évet, ahogyan Lázár Ervin „Égig érő fája” (Nagyszederfa), és adjon örömöt, jókedvet, boldog pillanatokat az árnyékában megpihenőknek.
Mert ez a szociális szakma lényege: esélyt adni az emberi lét méltóságának megélésére. Mosolyt varázsolni a gyermekek arcára.
Hiszen ahogyan Dante Dante Alighieri írta az Isteni Szinjátékban: "Három dolog maradt ránk a paradicsomból, a csillagok, a virágok és a GYEREKEK."
VIGYÁZZUNK HÁT RÁJUK, MINT LEGDRÁGÁBB KINCSEINKRE!